A BOWEN-TECHNIKA TÁMOGATJA TESTED ÖNGYÓGYÍTÓ FOLYAMATAIT

Gábor Dóri vagyok, 2019 óta foglalkozom masszázsokkal, 2024 óta pedig a Bowen technika a fő hivatásom. A segítő szakma mindig is közel állt hozzám – ez az a terület, ahol valóban adni tudok, és ahol látom, hogyan változik meg valakinek a közérzete, a mozgása, sőt, az egész élete.

A Bowen technikáról először csak ismerősöktől hallottam, olvastam róla, figyeltem a tapasztalatokat, de hamar rájöttem: ez az a módszer, amivel a legtöbbet tudok segíteni. Nem csak a fizikai tünetekre hat, hanem az egész testre, az idegrendszerre, a belső egyensúlyra.

Azóta nap mint nap megtapasztalom, milyen gyors és mélyreható változást tud hozni – legyen szó feszült izmokról, kimerültségről, visszatérő fájdalmakról vagy egyszerűen arról, hogy valaki újra jól érezze magát a saját bőrében. A hozzám érkezők rendszerint könnyedebben, felszabadultabban, kevesebb fájdalommal távoznak.

Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés, amikor a tested végre fellélegezhet és újra harmóniába kerül, várlak szeretettel!

Körülbelül 15 éves korában elhagyta az iskolát és apja mellett kitanulta az ács szakmát. Apja nem támogatta fia bármilyen nemű továbbtanulását, mert úgy gondolta, elég annyit tudni, hogy az ember munkát kapjon.

1941-ben megnősült, és feleségével Jessie McLean-nel a Viktória állambeli Geelongba költöztek. Három gyermekük született. Jessie igen súlyos asztmás volt, amely gyakran igényelt kórházi ellátást. Tom Bowen erős késztetést érzett, hogy segítsen rajta, ami odavezetett, hogy elkezdett foglalkozni Jessie étkezésével. A diétával és a számára kitalált kezelési technikáival, valamint egy helyi gyógyszerésztől Tom rendelésére készített orvossággal jelentős állapotjavulást értek el. Olyannyira, hogy később elhagyták a gyógyszeres kezelést és nem szorultak többé kórházi segítségre sem. Ez a hozzáállás teljesen rendhagyó volt ebben a korban.

Bowen az 1950-es évek elején találkozott Ernie Saunders-szel, korának híres manuál terapeutájával, akivel rengeteg időt töltött együtt. Ez a találkozás volt Tom Bowen későbbi munkásságának inspirációja és életének fordulópontja. Ez alatt az idő alatt fejlődött ki alapvető hozzáállása a kezelésekhez és fedezte fel saját képességeit. Nem sokkal később Bowen ötletei meghaladták partnerének szakmai szintjét, így útjaik elváltak. Tom Bowen saját finomodó képességei mentén alakította, fejlesztette technikáját, és későbbi pályafutása során mentoraként emlegette őt.

Bowen ez idő tájt a geelongi cementgyárban dolgozott, és egy helyi ausztrál futball klubnál volt segédedző „masszőr”. Érdeklődése a test kezelését és a gyógyítást illetően nőttön nőtt. Furcsa és szokatlan kezeléseinek hatékonysága mások számára is egyre nyilvánvalóbbá vált. Eleinte a környezetét kezelte, „rossz hátakkal” és egyéb bajokkal, de hamarosan híre ment, hogy néhány egyszerű mozdulattal segíteni tud a legkülönbözőbb problémákon, így egyre többen keresték őt.

Egyik cementgyári kollégája, Stan Horwood erősen hitt Bowen képességeiben, ösztönözve őt, felajánlotta egyik ingatlanát. Tom Bowen itt alapította meg első praxisát az ötvenes évek végén. Eleinte esténként, munkaidejének letelte után dolgozott. A klinika egyre csak nőtt. Nem reklámozták, de szájról szájra terjedt a híre, és az emberek egymásnak adták a kilincset. Sokszor órákkal a nyitás előtt autók hosszú sora állt az épület előtt. Ekkorra már szükségszerűvé vált Mrs. Rene Horwood segítsége, aki recepciós asszisztensként haláláig kísérte Tom Bowen munkásságát. Egyúttal költözniük is kellett a megnövekedett igények miatt. Ezt követően Bowen teljes munkaidőben kezdett dolgozni saját klinikáján.

A segíteni akarás és tudás óriási örömmel töltötte el, és ez maradt figyelmének fókuszában egészen haláláig. Nem mindig tudta a választ a kliens által hozott kérdésre, de gondolkodott rajta, analizálta, és néhány nappal később szinte mindig előrukkolt a megoldással.

Tom Bowen folyamatosan adaptálta és fejlesztette tehetségét az elé kerülő problémák megoldásához – talán tartva magát valamiféle alapokhoz, de mindig valamilyen improvizált megközelítéssel dolgozva.

Volt egy kedvenc mondása, amely áthatotta életét:

„Úgy vélem e világon csak egyszeri átutazó vagyok. Ezért engedtessék meg nekem, hogy most tegyem meg mindazt a jót, most mutassam ki embertársaim iránt mindazt a kedvességet, amit csak lehet. Adassék meg, hogy ne halogassam vagy mulasszam el mindezt, hiszen utam erre többé nem vezet.”